Van a német ABC-ben egy érdekes
betű: a ß. Mi általában scharfes S-nek hívjuk.
A scharf szó jelentése: csípős,
éles. Hát ez a hang pedig egy lágy, zöngétlen sz. Miért hívjuk akkor mégis „scharf”-nak?
A ß alakja arra a korra vezethető
vissza, mikor még a német írásbeliség a gót betűket használta. Egy gót ſ (s) betűből és egy z-ből áll:
Ha így nézzük, ugyanaz, mint a mi
SZ betűnk! És úgy is ejtjük.
Németül pedig ez alapján Eszet-nek (eszcet, mivel a z ejtése a németben:c) hívjuk.
Formára úgy néz ki, mintha
a ß-nek lenne egy „nyele”, vagy szára. A nyél, szár németül pedig a Schaft.
Lehet, hogy akkor a nyeles S-t értette valaki félre scharfes S-nek? Éppúgy,
mint ahogy egy – szintén német eredetű - félrehallásból tojja a nyuszi a
húsvéti tojást?
A legtöbb tanítványom - legyen szó akár az élő, akár az online nyelvtanításról - felteszi a kérdést, hogy akkor hogy is van? Eltörölték a ß-t? Svájcban és Lichtensteinban már nem használják, de német és osztrák területeken nem törölte el végleg az 1996-os helyesírási reform. A reformban lezajlott egyszerűsítés lényege, hogy akkor áll ß a szó vagy szótag végén, ha hosszú a benne lévő magánhangzó. Pl. Grüß, Fuß, de a dass-t vagy a muss-t már nem ß-szel, hanem két s-szel írjuk
Képek forrása: wikipédia, pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése