A LÉNYEG: A POZITÍV HOZZÁÁLLÁS

Interjú B(l)ogival

Nemrég ismerkedtem meg egy szakmai rendezvényen B(l)ogival, aki az Ausztriába indulóknak kínál segítséget a blogján keresztül. Örömmel vállalkozott arra, hogy az interjúsorozatom következő alanya legyen.
Az Ágival készült első interjút elolvashatod, ha ide kattintasz.

www.facebook.com/netnemet

Mikor döntötted el, hogy külföldön próbálsz szerencsét? Hogy sikerült megtalálnod az első állásodat Ausztriában?

2006 telén már belekóstoltam a külföldi munkába, igaz akkor még csak rövidebb időszakokat töltöttem egy magyar cég alkalmazásában németországi vásárokon. A következő év őszén egy ismerőstől szereztem tudomást arról, hogy az ő téli munkahelyére felszolgálót keresnek, s gondoltam szerencsét próbálok. Elfogadták a jelentkezésemet, így kerültem egy étterembe Tirolban, ahol hamarosan a hetedik téli szezonomat kezdem.

Elegendő volt a nyelvtudásod, amivel elindultál?

A szakmai nyelvtudásom szinte kifogástalannak számított, a mindennapos csevegés terén viszont még komoly hátrányban voltam. Ezt sikerült azonban hamar leküzdenem, hála két kíváncsi német kolléganőmnek, akik nem és nem adták fel, hogy mindent megtudjanak rólam. ;) Ennek köszönhetően rohamos fejlődésnek indult köztünk a kommunikáció, s bár a nyelvtanom a mai napig hagy kívánnivalót maga után, már nincs olyan szituáció, amiben ne tudnám megértetni magamat – legyen szó telefonbeszélgetésről, hivatalos ügyintézésről, vagy kapcsolattartásról a külföldi barátokkal.

Miért pont Ausztria?

Egyrészt mert fontos volt, hogy az ismeretlenbe úgy vágjak bele, hogy azért van mellettem magyar ismerős, aki már eligazodik a külföldi munka útvesztőjében, másrészt, mert a földrajzi távolság nem tűnt olyan vészesnek, mint mondjuk egy szigetországi állás esetében, ami mégis inkább kézenfekvőnek tűnt volna, hisz az angol tudásom lényegesen biztosabb volt a németnél.

Hogy érzed magad Ausztriában? Mi tetszik és mi kevésbé?

Remekül érzem magamat, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem is volt nem egy olyan munkahelyem, ahol az élet úgymond nem volt fenékig tejföl. Ezekben az esetekben viszont igyekeztem az adott helyzetből kihozni a legjobbat, fejben tartani a rossz napokon, hogy minden véget ér egyszer, s arra koncentrálni, hogy legközelebb olyan helyet találjak magamnak, amivel minden szempontból elégedett lehetek. Őszintén szólva nem érzem, hogy panaszra lenne okom, hiszen a kinti indulásom a lehető legjobban zajlott, nem véletlen, hogy ugyanoda járok vissza télen már hetedik éve. S hogy mi tetszik kevésbé? Nagyon kéne törnöm a fejemet, hogy ilyesmit tudjak mondani, és mivel többnyire igyekszem a pozitívumokra koncentrálni, ha nem baj, nem is agyalok most ezen. ;P Vannak sajnos elegen a kinti magyarok közt, akiknek még az ausztriai sokkal jobb lehetőségek ellenére is folyamatos sírás-rívás az életük, meghagyom nekik ezt a kétes dicsőséget, hogy elárasszák az internetet a külföldi munkáról szóló rémhírekkel.

Milyen a kapcsolatod a kint élő magyarokkal? Számíthattok egymásra?

Ahogy már az előbb utaltam is rá, sajnos rengetegen vannak odakint, akiket én csak úgy szoktam jellemezni, hogy a „balsors, akit régen tép”-mentalitás képviselői. Nos, ami őket illeti, véleményem szerint mind egy szálig elmondható róluk, hogy saját magukkal vannak igen komoly problémáik, s amíg ezen nem változtatnak, mindegy, hogy Timbuktuba vagy Új-Zélandra vándorolnak ki, netán elmennek egészen a Déli-sarkig, mindig mindenhol ugyanazt fogják megtapasztalni. Nagy szerencsémre én elmondhatom, hogy rengeteg segítőkész, barátságos, jó fej emberrel ismerkedhettem meg a kint töltött hét év alatt, akikkel mindig számíthatunk egymás segítségére. Illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy mindezt a gondolkodásomnak és a hozzáállásomnak köszönhetem, miszerint amit vársz, azt kapod, legyen szó pozitív vagy negatív dolgokról. Részemről tehát igyekszem mindenből a legjobbat kihozni. ;)

   Milyen a kapcsolatod a környezetedben élő osztrákokkal? Szereztél barátokat? Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél e téren?

    Az osztrákokkal való kapcsolatomat nagyjából ugyanaz jellemzi, mint bármely más nemzet tagjaival való viszonyomat. Ahogy itthon is találkozik az ember olyanokkal, akiket az életben soha többet nem kíván viszontlátni, ez nyugati szomszédainknál is benne van a pakliban. Az ember ott szerez barátokat, ahol saját maga is képes barátként viselkedni. És ez esetben mindegy, hogy a másik holland, cseh vagy orosz származású, ha hasonlóképpen gondolkodtok és pozitív elvárásokkal közelítetek a másikhoz. Ha hajlandó vagy megismerni egy másik országban élő vagy onnan érkező ember szokásait, mindennapjait, és örömmel osztod meg vele magadról és hazádról is az őt érdeklő dolgokat, akkor biztos vagyok benne, hogy a nyelvi nehézségek jó része is simán áthidalható például. Számíts arra, hogy a másik jó fej lesz veled, légy Te is az vele és a világon minden rendben lesz. :)

     Milyen új szokásokat, elvárásokat ismertél meg Ausztriában?

       Új szokások és elvárások? Bár nem a munkahelyi dolgokra vagy kíváncsi, mégis első helyen említeném, hogy a külföldön munkát vállalóknak, új életet kezdőknek természetesnek kéne lennie, hogy mielőtt nekiindulnak, elsajátítsák az adott ország nyelvét. Állítom, hogy a kinti negatív tapasztalatok nagy része abból származik, hogy az illető nem képes magabiztosan kommunikálni az adott ország nyelvén, ezért bárkivel beszélek, nem győzöm hangsúlyozni a nyelvtudás fontosságát. Ezért is örültem például a veled való megismerkedésnek, mert most már személyes ismeretség alapján tudok majd tanácsot adni a velem kapcsolatba kerülőknek, kihez érdemes fordulniuk, hogy minél hamarabb használható nyelvtudás birtokában legyenek képesek maguknak munkát keresni Ausztriában vagy Németországban. Klassz, hogy ez online nyelvtanulás formájában is működhet. 

     Elvárások? Viselkedj mindenkivel úgy, ahogy Te szeretnéd, hogy veled viselkedjenek – nincs ez másképp Ausztriában sem, mint bárhol máshol a világon. Ami pedig a bürokráciát illeti, bár nem egyszerű a kinti hivatalos ügymenet sem sok esetben, de az ügyintézők segítőkészsége, felkészültsége és barátságos viselkedése messze felülmúlja az itthoni tapasztalataimat.

     Mennyire vagy elégedett a munkahelyeddel? Miben nyújt többet és miben más, mint egy hasonló magyarországi munkahely?

   A jelenlegi munkahelyeimmel maximálisan elégedett vagyok. Télen Tirolban dolgozom a már említett étteremben, ahol külföldi pályafutásomat megkezdtem hat évvel ezelőtt, nyáron pedig egy karintiai strandétterem csapatát erősítem. Utóbbit 4. nekifutásra sikerült megtalálnom, de érdemes volt kitartóan keresni, mert itt végre részem van ugyanabban a családias légkörben, amit már az első telem óta kerestem. Barátságos főnökséggel dolgozom együtt és remek kollégákkal. Megbecsülnek anyagilag és emberileg is. Amikor azt írom, a főnökséggel együtt dolgozom, szó szerint értendő a dolog, mert ők is ugyanolyan mértékben kiveszik a részüket a munkából a nagy rumli idején, mint a konyha vagy a szerviz személyzete. Ilyesmit a magyarországi munkáltatóimról a legritkább esetben mondhattam csak el, pedig 10 év alatt megfordultam pár helyen. Tisztelet a kivételnek – akik viszont sajnos erősítik azt a bizonyos fránya szabályt... :P

      Mi hiányzik Magyarországról? Milyen gyakran jársz haza?

           Mivel a férjemmel szezonális munkán vagyunk, tavasszal és ősszel szoktunk itthon tölteni 1-2 hónapot. Ami hiányzik a kint töltött időszakban a család, a barátok – akikkel viszont az internetnek hála folyamatosan tudjuk tartani a kapcsolatot. Hiányzik még a Nők Lapja, a Túró Rudi, a hegyes erős paprika és a Balaton, illetve az, hogy sok olyan rendezvényről maradok le a külföldi tartózkodás miatt, amiken amúgy szívesen részt vennék. Úgy gondolom viszont, hogy ha ennél nagyobb problémám nem lesz az életem során, akkor igazán boldog embernek mondhatom magamat. Nem ezekre a hiányosságokra koncentrálok tehát a kinti munka idején, hanem annak örülök, hogy klassz melóhelyem van, jó fizetésem, remek társaságban lehetek, olyan gyönyörű helyeken, amiről mások csak álmodozhatnak, hogy valaha is élőben látják majd esetleg.

      Miben változott az életed, mióta Ausztriában élsz?

     Amiben változott az életem az elmúlt években, az a dolgokhoz való hozzáállásom. Nem vagyok viszont biztos abban, hogy ezt csak a külföldi munkának és konkrétan Ausztriának köszönhetem. 

     Mennyi időre tervezed az életet Ausztriában? Mi motivál, hogy hazatérj vagy kint maradj örökre?

   2016-tól itthon tervezzük az életet a férjemmel, ennek megalapozásán dolgozunk addig is, nem csak Ausztriában, hanem az itthon töltött köztes időszakokban is. Folyamatosan tanulunk, képezzük magunkat és azon vagyunk, hogy olyan bevételi forrásokat találjunk, amiknek köszönhetően továbbra is a külföldi munka során megszokott bevételeket tudjuk majd megszerezni és a megszokott életszínvonalat tartani itthon is. És nem utolsósorban igyekszünk másoknak is segíteni abban, hogy hozzánk hasonlóan megtalálják odakint a számításaikat és elégedetten térjenek haza pár év múlva – mert bár nem tartozom a melldöngető hazafiak közé, akik piros-fehér-zöldben üvöltik végig az életüket, Magyarországon születtem, magyar vagyok és Magyarországon szeretném leélni életem hátralévő részét, boldogan, anyagi biztonságban és elégedetten. Tudom, hogy lehetséges, feltéve, hogy nem másoktól várjuk az előrejutás lehetőségét s azt, hogy boldoguljunk, hanem magunknak teremtjük meg azt.

Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy leírhattam a kinti tapasztalataim egy részét.  Akit több is érdekel akár az ausztriai munkavállalással kapcsolatban, akár csak néhány jópofa történetet szeretne olvasni, vagy szép képeket nézegetni az évek során összegyűlt kollekciómból, várom szeretettel a honlapomon, a www.blogi.hu-n, annak fb-os oldalán, vagy elérhet a blogi.hu@gmail.com e-mail címen is.

Képek: B(l)ogi saját fotói