Interjú Ágival (1.)
Interjúsorozatomban olyan ismerőseimmel beszélgetek, akik Németországban, Ausztriában vagy Svájcban vállaltak munkát, ott élnek vagy ott éltek. Érdeklődöm a tapasztalaik felől, hogy élik/élték meg a kinntartózkodást, mennyire váltotta be a reményeiket.
Első alkalommal Ágit faggatom, aki egyedülállóként, a friss diplomájával a zsebében kelt útra. Berlint választotta és nem csalódott. Bár a kaland tíz évvel ezelőtt kezdődött, az élményei még ma is érdekesek lehetnek.
Ági élete úgy alakult, hogy később még élt pár évet Németországban. Konstanzról majd egy másik alkalommal fogom kérdezni.
Hogy kerültél Berlinbe?
 |
| Berlin |
Még le sem diplomáztam, de már volt egy brandenburgi állásajánlatom. Szerencsére olyan végzettségem van, ami egyedülálló a világban, és amint lediplomázunk, már válogathatunk is a külföldi állásajánlatok közül. Barátnőkkel mentem, 23 éves függetlenként, és nagyvárosra vágytunk. Ezért döntöttünk Berlin mellett és nem Brandenburgban kerestünk lakást. Ez később is jó döntésnek bizonyult: a tömegközlekedés kényelmes volt, gyorsan kijutottunk a brandenburgi munkahelyünkre, munka után pedig várt a nyüzsgő főváros.
Nehezen találtatok albérletet?
Nem, egy épp hazatelepülő pártól vettük át a lakást, viszonylag jó környéken. Ez egy bútorozatlan lakás volt, így néhány bútort is megvettünk tőlük, ami pedig hiányzott, egy frissen megismert, régóta Berlinben élő magyar használtbútor-kereskedőtől szereztük be jó áron.
Elegendő volt az a nyelvtudás, amivel útra keltél?
Korábban angol nyelvterületen mozogtam, az iskolában is angolt tanultam, a diplomához szükséges nyelvvizsgát is angolból tettem le. Mivel az indulás előtt diplomáztam, nem sok időm maradt németül tanulni. Melindához (NetNémet) jártam németórákra, de csak az alapokat tudtam elsajátítani, és már indultam is. A szaknyelvet viszont igyekeztem minél jobban megtanulni, így sok problémám ebből adódóan nem volt. Ott pedig gyorsan ragadt rám a nyelv, köszönhetően annak, hogy gyerekek között dolgoztam, egész nap köztük voltam és muszáj volt velük beszélnem. Esténként pedig online órákat vettem továbbra is Melindától. Tetszett az online nyelvtanulás. Berlinben nem lett volna pénzem nyelvtanárra és az is külön jó volt, hogy magyarul tudott válaszolni azokra a nyelvtani kérdésekre, amiket nem értettem, nem ragadtak rám maguktól.
Hogy érezted magad Németországban? Mi tetszett és mi kevésbé?
 |
| 100-as busz Berlinben |
Nagyon jól éreztem magam. Szuper volt a tömegközlekedés, minden jól megközelíthető volt a fővároson belül. A kedvencem a
100-as busz. Ez is ugyanolyan jeggyel vagy bérlettel vehető igénybe, mint a többi busz, de végig visz a város látnivalóin. Az Állatkerttől indul és az Alexanderplatzig megy. Az is klassz volt Berlinben, hogy vonzó úticél, így rengetegen meglátogattak abban az időben, amíg kint éltem. Szinte minden hónapra jutott barát, vagy rokon, aki kijött hozzám. Velük sokat utaztam a 100-as buszon.
 |
| Salsa |
Tetszettek a szórakozóhelyek, az éjszakai élet. Itt kerültem közelebbi kapcsolatba a salsával. Egy ismerősöm vitt el egy salsaklubba, ahol rengeteg lehetőségem nyílt arra, hogy új ismerettségeket szerezzek. Amíg Berlinben éltem, végig rendszeresen salsáztam.
Volt a Spree mellett egy hangulatos söröző, azt is szerettem. Meg úgy egyáltalán, a Spree partját. Meg az Állatkertet. Meg a pékségeket...
Itthon úszni jártam, Berlinben azonban nem találtam olyan nyilvános uszodára, ahol tovább űzhettem volna ezt a sportot. Biztosan van valahol, de én nem akadtam rá. Ez hiányzott.
Milyen volt a kapcsolatod a kint élő magyarokkal? Számíthattatok egymásra?
Magyar ismerősöm csak a már említett használtbútor-kereskedő felesége volt. Neki német volt a férje. Ha szükségünk volt segítségre, hozzájuk fordulhattunk. És magyar volt a főnököm, akivel csak munkahelyi kapcsolatban álltam, illetve a munkatársak, akikkel együtt mentünk ki és sokszor buliztunk együtt hétvégén. Ilyen értelemben számíthattunk egymásra.
Szereztél-e német barátokat? Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél e téren?
A salsaklubban volt lehetőség az ismerkedésre. Itt ismertem meg a berlini legjobb barátomat, akivel még a mai napig tartom a kapcsolatot. Igaz, ő nem Németországban született, hanem Angolában, de fiatalon került Berlinbe. A táncpartnerem pedig egy német fiú volt, aki gyakran meghívott a társaságukba, vasárnapi reggelire vagy társasjátékozni. De német fiatalokkal nem kötöttem szorosabb barátságot.
Milyen új szokásokat, elvárásokat ismertél meg Németországban?
Az étkezésem teljesen megváltozott azóta: sok salátát eszem, általában nem készítek két fogást, nem eszünk annyi levest, mint korábban.
Megszerettem a Radlert Berlinben :).
 |
| Vasárnapi reggeli |
Tetszett a vasárnapi reggeli szokása Németországban. Szombaton sokáig buliztunk, aztán vasárnap reggel szépen felöltöztünk és elmentünk egy étterembe reggelizni. Persze, nem rendszeresen, csak olykor-olykor. Az éttermek vasárnap sokáig adnak reggelit, a la carte, vagy svédasztalról, melyik étterem hogyan. Jó volt így, társaságban reggelizni. Ide is barátokkal mentünk ugyanis.
Érdekes volt számomra, hogy a lakásbérleti szerződésben az állt, hogy ugyanúgy kell átadnunk, ahogy átvettük: fehérre meszelt falakkal. Ezt nem néztük át eléggé, amikor a hazaköltöző pártól megkaptuk a lakást. Ők egy hatalmas falfelületet átfestettek zöldre, nem nézett ki rosszul. A tulajdonos azonban ragaszkodott a fehér falhoz, így át kellett festenünk az egészet. Szerencsére a nővérem és a családja épp akkor terveztek nálunk egy berlini nyaralást, így a férje kifestette a lakás nagy részét. A tapasztalat ebből az volt, hogy a szerződéseket mindig pontról pontra, alaposan át kell olvasni, különben érhetik az embert meglepetések.
A munkahelyeddel mennyire voltál megelégedve? Mivel nyújtott többet, mint egy ugyanilyen állás Magyarországon?
Először is, a fizetésem minimum háromszor annyi volt, mint Magyarországon lett volna. Az eszközök, felszerelések pedig sokkal inkább a rendelkezésünkre álltak, mint itthon. A kollégákkal viszont nem volt olyan a kapcsolatom, amit itthon megszoktam a gyakorlat során. Bár az asszisztenseimmel baráti kapcsolat alakult ki, a feletteseimmel meglehetősen formális volt a viszonyunk.
Hosszú távon gondoltad a kinti munkavállalást?
Eleinte nem gondolkodtam ezen. Ez volt az első igazi munkahelyem, örültem, hogy végre pénzt keresek. Sokat költöttem ruhákra, Berlinben nagyon jó kis üzletek vannak, jól be tudtam vásárolni. Sokat utaztam, ebben az időszakban bejártam fél Európát... Nem sok pénzt tettem félre, de nagyon jól éreztem magam. Fiatal voltam, enyém volt a világ...
 |
| Első találkozás a repülőtéren a négy hónapos unokahúgommal |
Egy idő után meguntam az ingázást Brandenburgba, de nem akartam kiköltözni. Kerestem közelebbi lehetőségeket, de azok nem igazán váltak be. És hiányzott a családom is. A mi családunk eléggé összetartó család, és nagyon távol voltak. Az első időszakban még a fapados járatok sem működtek, akkor még nehezebb volt. Abban az időben született a nővérem első babája, mindkettőnknek rossz volt, hogy csak a skype-on keresztül láthattam négy hónapos koráig.
Miért jöttél végül haza?
A bátyám esküvőjére jöttem haza, ahol megismertem a menyasszony unokatestvérét. Fél év múlva hazaköltöztem, és ma már ő a férjem.
Képek forrása: Pinterest, groupo.de, családi fotóalbum
