Interjú B(l)ogival
Nemrég ismerkedtem meg egy szakmai rendezvényen B(l)ogival, aki az Ausztriába indulóknak kínál segítséget a blogján keresztül. Örömmel vállalkozott arra, hogy az interjúsorozatom következő alanya legyen.
Az Ágival készült első interjút elolvashatod, ha ide kattintasz.
Az Ágival készült első interjút elolvashatod, ha ide kattintasz.
Mikor döntötted el, hogy külföldön próbálsz szerencsét? Hogy sikerült megtalálnod az első állásodat Ausztriában?
2006 telén már belekóstoltam a külföldi munkába, igaz akkor még csak rövidebb időszakokat töltöttem egy magyar cég alkalmazásában németországi vásárokon. A következő év őszén egy ismerőstől szereztem tudomást arról, hogy az ő téli munkahelyére felszolgálót keresnek, s gondoltam szerencsét próbálok. Elfogadták a jelentkezésemet, így kerültem egy étterembe Tirolban, ahol hamarosan a hetedik téli szezonomat kezdem.
Elegendő volt a nyelvtudásod, amivel elindultál?
A szakmai nyelvtudásom szinte kifogástalannak számított, a mindennapos csevegés terén viszont még komoly hátrányban voltam. Ezt sikerült azonban hamar leküzdenem, hála két kíváncsi német kolléganőmnek, akik nem és nem adták fel, hogy mindent megtudjanak rólam. ;) Ennek köszönhetően rohamos fejlődésnek indult köztünk a kommunikáció, s bár a nyelvtanom a mai napig hagy kívánnivalót maga után, már nincs olyan szituáció, amiben ne tudnám megértetni magamat – legyen szó telefonbeszélgetésről, hivatalos ügyintézésről, vagy kapcsolattartásról a külföldi barátokkal.
Miért pont Ausztria?
Egyrészt mert fontos volt, hogy az ismeretlenbe úgy vágjak bele, hogy azért van mellettem magyar ismerős, aki már eligazodik a külföldi munka útvesztőjében, másrészt, mert a földrajzi távolság nem tűnt olyan vészesnek, mint mondjuk egy szigetországi állás esetében, ami mégis inkább kézenfekvőnek tűnt volna, hisz az angol tudásom lényegesen biztosabb volt a németnél.
Hogy érzed magad Ausztriában? Mi tetszik és mi kevésbé?
Remekül érzem magamat, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem is volt nem egy olyan munkahelyem, ahol az élet úgymond nem volt fenékig tejföl. Ezekben az esetekben viszont igyekeztem az adott helyzetből kihozni a legjobbat, fejben tartani a rossz napokon, hogy minden véget ér egyszer, s arra koncentrálni, hogy legközelebb olyan helyet találjak magamnak, amivel minden szempontból elégedett lehetek. Őszintén szólva nem érzem, hogy panaszra lenne okom, hiszen a kinti indulásom a lehető legjobban zajlott, nem véletlen, hogy ugyanoda járok vissza télen már hetedik éve. S hogy mi tetszik kevésbé? Nagyon kéne törnöm a fejemet, hogy ilyesmit tudjak mondani, és mivel többnyire igyekszem a pozitívumokra koncentrálni, ha nem baj, nem is agyalok most ezen. ;P Vannak sajnos elegen a kinti magyarok közt, akiknek még az ausztriai sokkal jobb lehetőségek ellenére is folyamatos sírás-rívás az életük, meghagyom nekik ezt a kétes dicsőséget, hogy elárasszák az internetet a külföldi munkáról szóló rémhírekkel.
Milyen a kapcsolatod a kint élő magyarokkal? Számíthattok egymásra?
Ahogy már az előbb utaltam is rá, sajnos rengetegen vannak odakint, akiket én csak úgy szoktam jellemezni, hogy a „balsors, akit régen
tép”-mentalitás képviselői. Nos, ami őket illeti, véleményem szerint mind egy
szálig elmondható róluk, hogy saját magukkal vannak igen komoly problémáik, s
amíg ezen nem változtatnak, mindegy, hogy Timbuktuba vagy Új-Zélandra
vándorolnak ki, netán elmennek egészen a Déli-sarkig, mindig mindenhol ugyanazt
fogják megtapasztalni. Nagy szerencsémre én elmondhatom, hogy rengeteg
segítőkész, barátságos, jó fej emberrel ismerkedhettem meg a kint töltött hét
év alatt, akikkel mindig számíthatunk egymás segítségére. Illetve inkább úgy
fogalmaznék, hogy mindezt a gondolkodásomnak és a hozzáállásomnak köszönhetem,
miszerint amit vársz, azt kapod, legyen szó pozitív vagy negatív dolgokról.
Részemről tehát igyekszem mindenből a legjobbat kihozni. ;)
Milyen a
kapcsolatod a környezetedben élő osztrákokkal? Szereztél barátokat? Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél e téren?
Az osztrákokkal való kapcsolatomat nagyjából ugyanaz jellemzi, mint
bármely más nemzet tagjaival való viszonyomat. Ahogy itthon is találkozik az
ember olyanokkal, akiket az életben soha többet nem kíván viszontlátni, ez
nyugati szomszédainknál is benne van a pakliban. Az ember ott szerez barátokat,
ahol saját maga is képes barátként viselkedni. És ez esetben mindegy, hogy a
másik holland, cseh vagy orosz származású, ha hasonlóképpen gondolkodtok és
pozitív elvárásokkal közelítetek a másikhoz. Ha hajlandó vagy megismerni egy
másik országban élő vagy onnan érkező ember szokásait, mindennapjait, és
örömmel osztod meg vele magadról és hazádról is az őt érdeklő dolgokat, akkor
biztos vagyok benne, hogy a nyelvi nehézségek jó része is simán áthidalható
például. Számíts arra, hogy a másik jó fej lesz veled, légy Te is az vele és a
világon minden rendben lesz. :)
Milyen új
szokásokat, elvárásokat ismertél meg Ausztriában?
Új szokások és elvárások? Bár nem a munkahelyi dolgokra vagy kíváncsi,
mégis első helyen említeném, hogy a külföldön munkát vállalóknak, új életet
kezdőknek természetesnek kéne lennie, hogy mielőtt nekiindulnak, elsajátítsák
az adott ország nyelvét. Állítom, hogy a kinti negatív tapasztalatok nagy része
abból származik, hogy az illető nem képes magabiztosan kommunikálni az adott
ország nyelvén, ezért bárkivel beszélek, nem győzöm hangsúlyozni a nyelvtudás
fontosságát. Ezért is örültem például a veled való megismerkedésnek, mert most
már személyes ismeretség alapján tudok majd tanácsot adni a velem kapcsolatba
kerülőknek, kihez érdemes fordulniuk, hogy minél hamarabb használható
nyelvtudás birtokában legyenek képesek maguknak munkát keresni Ausztriában vagy
Németországban. Klassz, hogy ez online nyelvtanulás formájában is működhet.
Elvárások? Viselkedj mindenkivel úgy, ahogy Te szeretnéd, hogy
veled viselkedjenek – nincs ez másképp Ausztriában sem, mint bárhol máshol a
világon. Ami pedig a bürokráciát illeti, bár nem egyszerű a kinti hivatalos
ügymenet sem sok esetben, de az ügyintézők segítőkészsége, felkészültsége és
barátságos viselkedése messze felülmúlja az itthoni tapasztalataimat.
Mennyire vagy
elégedett a munkahelyeddel? Miben nyújt többet és miben más, mint egy hasonló
magyarországi munkahely?
A jelenlegi munkahelyeimmel maximálisan elégedett vagyok. Télen Tirolban
dolgozom a már említett étteremben, ahol külföldi pályafutásomat megkezdtem hat
évvel ezelőtt, nyáron pedig egy karintiai strandétterem csapatát erősítem.
Utóbbit 4. nekifutásra sikerült megtalálnom, de érdemes volt kitartóan keresni,
mert itt végre részem van ugyanabban a családias légkörben, amit már az első
telem óta kerestem. Barátságos főnökséggel dolgozom együtt és remek
kollégákkal. Megbecsülnek anyagilag és emberileg is. Amikor azt írom, a
főnökséggel együtt dolgozom, szó szerint értendő a dolog, mert ők is ugyanolyan
mértékben kiveszik a részüket a munkából a nagy rumli idején, mint a konyha
vagy a szerviz személyzete. Ilyesmit a magyarországi munkáltatóimról a
legritkább esetben mondhattam csak el, pedig 10 év alatt megfordultam pár
helyen. Tisztelet a kivételnek – akik viszont sajnos erősítik azt a bizonyos
fránya szabályt... :P
Mi hiányzik
Magyarországról? Milyen gyakran jársz haza?
Mivel a férjemmel szezonális munkán vagyunk, tavasszal és ősszel szoktunk
itthon tölteni 1-2 hónapot. Ami hiányzik a kint töltött időszakban a család, a
barátok – akikkel viszont az internetnek hála folyamatosan tudjuk tartani a
kapcsolatot. Hiányzik még a Nők Lapja, a Túró Rudi, a hegyes erős paprika és a
Balaton, illetve az, hogy sok olyan rendezvényről maradok le a külföldi tartózkodás
miatt, amiken amúgy szívesen részt vennék. Úgy gondolom viszont, hogy ha ennél
nagyobb problémám nem lesz az életem során, akkor igazán boldog embernek
mondhatom magamat. Nem ezekre a hiányosságokra koncentrálok tehát a kinti munka
idején, hanem annak örülök, hogy klassz melóhelyem van, jó fizetésem, remek
társaságban lehetek, olyan gyönyörű helyeken, amiről mások csak álmodozhatnak,
hogy valaha is élőben látják majd esetleg.
Miben változott
az életed, mióta Ausztriában élsz?
Amiben változott az életem az elmúlt években, az a dolgokhoz való
hozzáállásom. Nem vagyok viszont biztos abban, hogy ezt csak a külföldi
munkának és konkrétan Ausztriának köszönhetem.
Mennyi időre
tervezed az életet Ausztriában? Mi motivál, hogy hazatérj vagy kint maradj
örökre?
2016-tól itthon tervezzük az életet a férjemmel, ennek megalapozásán
dolgozunk addig is, nem csak Ausztriában, hanem az itthon töltött köztes
időszakokban is. Folyamatosan tanulunk, képezzük magunkat és azon vagyunk, hogy
olyan bevételi forrásokat találjunk, amiknek köszönhetően továbbra is a
külföldi munka során megszokott bevételeket tudjuk majd megszerezni és a
megszokott életszínvonalat tartani itthon is. És nem utolsósorban igyekszünk
másoknak is segíteni abban, hogy hozzánk hasonlóan megtalálják odakint a
számításaikat és elégedetten térjenek haza pár év múlva – mert bár nem tartozom
a melldöngető hazafiak közé, akik piros-fehér-zöldben üvöltik végig az
életüket, Magyarországon születtem, magyar vagyok és Magyarországon szeretném
leélni életem hátralévő részét, boldogan, anyagi biztonságban és elégedetten.
Tudom, hogy lehetséges, feltéve, hogy nem másoktól várjuk az előrejutás
lehetőségét s azt, hogy boldoguljunk, hanem magunknak teremtjük meg azt.
Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy
leírhattam a kinti tapasztalataim egy részét.
Akit több is érdekel akár az ausztriai munkavállalással kapcsolatban,
akár csak néhány jópofa történetet szeretne olvasni, vagy szép képeket
nézegetni az évek során összegyűlt kollekciómból, várom szeretettel a honlapomon, a www.blogi.hu-n, annak fb-os oldalán, vagy elérhet a blogi.hu@gmail.com e-mail címen is.
Képek: B(l)ogi saját fotói
.JPG)
